A misfit azt jelenti, antiszociális, a Misfits című angol tévésorozatnak pedig, értelemszerűen, pont öt ilyen fiatal a főszereplője. Alisha egy felületességben tobzódó kis cafka. Curtis az élsport helyett a drogozást választja. Kelly egy primkó proli, aki olyan ocsmányul beszél, hogy az ember már attól elhányja magát, ha csak bemutatkozik. Simon egy lappangó pszichopata, elég csak ránézni. Nathan meg egy idegesítő, mitugrász kis pöcs. Mindannyian botlanak egyet, és közmunkára ítélik őket, ekkor ismerkednek össze egymással. Nyomorult kis lúzer életüket aztán egy hirtelen jött, hatalmas vihar írja át: beléjük csap a villám, de nem halnak bele, hanem szuperképességük lesz. Mielőtt ezen a ponton bárki felhördülne, hogy „de unom már a szuperhősöket”, azokat szépen megkérném, hogy ne tegyék. A Misfits ugyanis átírja a szuperhős történeteket, leszámol a műfaj bejáratott kliséivel, és szembemegy a már unásig ismert amerikai mintákkal: nincsenek benne gonoszok, és nincs világméretű összeesküvés sem.
A Misfits nem akció- vagy kalandsorozat, a közeg a Trainspottingból is ismerős brit prolivilág, amibe eredeti módon illesztették bele az alkotók (az élükön Howard Overmannel) a szuperhős tematikát. Mit kezdenek képességeikkel hőseink, hogyan élnek vele, mit csinálnak eztán? Ezek a legfőbb kérdései a Misfitsnek, a válaszokat pedig jó adag humorral, drámával és folyamatosan dübörgő zenei aláfestés kíséretében kapjuk meg az első évad hat részéből. A második évad is készül már, ősztől kerül adásba – Angliában. Mivel a magyar forgalmazást egyelőre elkerülte a sorozat, a letöltést ajánlom mindenkinek. Kötelező darab!
