Arcosok klubja 2.

Rovat:ember és ember | Szerző:bobdetroit | Címkék:interjú, plakát

Arra gondoltunk, minket igenis érdekel, kik rejtőznek az idei Arc díjnyertes plakátjai és egyperces filmjei mögött. Előbb megkerestük, most pedig bemutatjuk nektek őket. Minisorozatunk második részében két csoportmunka alkotói mutatkoznak be: előbb a plakátkiállítás harmadik helyezettje, a Sasvári Dóra – Szűcs Alexandra páros, majd a Válság díjat elnyerő filmes csapat (Obláth Ádám, Poppé Béla, Hollman Gabriella, Schwetz Ferenc és Hámori Dániel).

Sasvári Dóra – Szűcs Alexandra: Újrakezdés magyar módra
(plakát, 3. helyezés)

Sasvári Dóra, Szűcs Alexandra Mivel foglalkoztok civilben, amikor nem az Arc számára készítetek pályamunkát?
Egyetem első éve óta vagyunk jó barátok…
Dóri: Párizsban egy magazin népszerűsítésében segédkezem.
Sandra: Filmprodukciókban szoktam dolgozni.

Mi volt a plakátotok kreatív alapkoncepciója? Mi az “üzenet”?
Valójában egy kissé pityókás estén jött az ötlet, miközben azon gondolkodtunk, hogy mit is adjunk be a pályázatra, és már elég későre járt az idő. Azt mondtuk, hogy inkább “majd holnap”. Emiatt némi öniróniát is hordoz a plakát, de leginkább a magyar társadalom szomorú kritikáját. Számunkra a “majd holnap”, mint mondat, nagyon jól megfogalmazza országunk lakóinak hozzáállását, nemcsak az újrakezdéshez, de sok más fontos dologhoz is. A “Patópálságról” szól, arról, hogy a magyar nép szereti húzni-halasztani, amit csak lehet.

Újrakezdés magyar módra (ARC plakát)

Megvolt már az életetekben a restart-érzés? Kezdtetek mindent az alapokról újra?
Dóri: Én indultam már többször is tiszta lappal, de szerintem az újrakezdés mint olyan, számomra nem létezik. Mint tudjuk, az a fejben dől el, én pedig nehezen ürítem ki a fejem. A változásban viszont hiszek.
Sandra: Kezdtem nagyon sok mindent újra. Új ország, új város, új környezet, új emberek, új munkák stb. Habár hiszek abban, hogy újra lehet kezdeni bizonyos dolgokat és az ember változni is képes, nem gondolom, hogy egy “üres lappal” eltörölhetnénk a múltunkat és azt, akik vagyunk.

Szerintetek hogyan állunk kreativitás dolgában?
Sokakban van egyfajta félsz. Pedig a magyar kifejezetten kreatív nép. Akik mernek, azok nagyot alkothatnak! Sok érdekes kezdeményezés van Magyarországon, de talán az a baj, hogy nincs elég lehetőség az országban, és nincs elég olyan “tér”, ahol meg lehetne nyilatkozni. Bizonyos projektekhez (gondolva itt a rövidfilmes vagy egyéb kreatív művészeti tervekre) pedig nagyon nehéz támogatókat szerezni, s az állam erre sajnos nem szán igazán pénzt.

Milyen előnyt tudtok kovácsolni a magatok számára az Arc-díjból azon túl, hogy szépen fest majd a portfóliótokban és az önéletrajzotokban az eredmény?
Nem tudjuk. Ezen őszintén szólva nem is gondolkodtunk .Nekünk ez leginkább arról szólt, hogy együtt gondolkodtunk egy kicsit és amúgy is évek óta terveztük, hogy jelentkezünk az Arcra, de csak húztuk-halasztottuk. Szóval, nekünk az sokat jelentett, hogy együtt alkothattunk valamit. Ez már önmagában nagy öröm, az pedig, hogy a zsűri úgy gondolta, hogy szellemes és ezért értékelte az alkotásunkat, csak hab a tortán, ami persze nagyon megtisztelő.

Mi az, amit lelkifurdalás nélkül halasztanátok holnapra?
Dóri: Én utálok fésülködni. Ha a húgom nem szólna rám minden nap, biztos másnapra halasztanám.
Sandra: A pacalpörkölt evését.

Obláth Ádám, Poppé Béla, Hollman Gabriella, Schwetz Ferenc és Hámori Dániel – Válság főzőműsor
(kisfilm, Válság díj)

Mivel foglalkoztok civilben, amikor nem az Arc számára készítetek rövidfilmes pályamunkát?
Civilben újságíróként, operatőr-vágóként, program-asszisztensként, színésznőként, filmszakos hallgatóként és maszkmesterként dolgozunk/tanulunk. A csapat hölgy tagját kivéve mindannyian filmes közegben dolgozunk, de a filmkészítéssel egyelőre még csak hobbiból foglalkozunk.

Mi volt a kisfilmetek kreatív alapkoncepciója? Mi az “üzenet”?
Szerettük volna a gazdasági válság körül kialakult depressziós, borúlátó hangulatot humorral feloldani, a válságot a megszokottól eltérően láttatni, a tévéműsoros keret pedig jó választásnak tűnt ahhoz, hogy be tudjuk mutatni a ”RESTART”-ot.

Megvolt már az életetekben a restart-érzés? Kezdtetek mindent az alapokról újra?
Igen. Mindent újragondolni és előröl kezdeni nehéz. Nagy bátorság és önkritika kell hozzá, amely sokszor nincs meg az emberben, de ilyenkor ”besegít” a kényszer, hogy nincs más választás. Az életben nem csak jó dolgok vannak, nem csak sikereket élünk meg, fontos, hogy tudjunk felállni a padlóról is. Ehhez pedig a fent említett tulajdonságok mellett feltétlen szükség van humorra is.

Szerintetek hogyan állunk kreativitás dolgában?
A magyar filmesek többsége nem tud túllépni a rossz közérzetén és az évtizedek óta berögződött sablonokon. Alkotásaikat nem a közönségnek, hanem saját maguknak készítik. Nem szempont már, hogy a filmek vagy plakátok mondanivalója a köz számára érthető, fogyasztható legyen, az elrugaszkodottságot, logikátlanságot, érthetetlenséget művészi homálynak titulálják. Márpedig az alkotás csak akkor lehet sikeres (minden értelemben), ha megtalálja az utat a közönséghez, és adni tud valamit a nézőnek.

Milyen előnyt tudtok kovácsolni a magatok számára az Arc-díjból azon túl, hogy szépen fest majd a portfóliótokban és az önéletrajzotokban?
Csapatunk eddig is pusztán lelkesedésből, saját erőből alkotott kisfilmeket. Ebben sajnos nem számítunk lényeges változásra csupán a díj miatt, mivel a díjak általában nem jelentenek olyan plusz bevételt, amelyekből komolyabb terveinket (például egy saját forgatókönyv megfilmesítése) finanszírozni tudnánk. Az Arc kiállításon kapott publicitás, a díj által hozott viszonylagos ismertség és az azt kísérő sajtóvisszhang viszont talán behozza a nevünket a köztudatba, felhívhatjuk magunkra a közönség, a szakma és a producerek figyelmét, továbbá mindenképpen biztatónak értékeljük és fontosnak tartjuk, hogy alkotásunkat egy neves szakemberekből álló zsűri különdíjjal jutalmazta.

Válságkonyhátok milyen további kiváló receptekkel tudná enyhíteni a lakosság éhségérzetét?
Bundás kenyér, zabkása, cigánypecsenye, vega húsleves, barátfüle, ínyenceknek paprikás krumpli… De a viccet félretéve: rengeteg ötletünk van, mind kis- és nagyjátékfilmes. Reményeink szerint hamarosan bele is tudunk vágni valamelyikbe.

Érdekelnek a fiatal tehetetségek? Olvasd el a többi interjút is!

Oszd meg ismerőseiddel: