Muzikcenter: Hass, alkoss, válogass!

Eheti lemezmustránkban csupa-csupa elektronikus zenei válogatást vizsgáltunk be. Ami a legfrankóbb bennük, hogy mindegyik dupla terjedelmű, vagyis nem csak minőségileg, de mennyiségileg is van mit hallgatni rajtuk.

Shitkatapult presents Strike100

Shitkatapult
Special music for special people – szól a berlini székhelyű lemezkiadó jelmondata. És hát való igaz, bármelyik számot is hallgatjuk meg a most megjelent válogatásról, a speciális jelző fog az eszünkbe jutni elsőre (vagy valami hasonló). Az elsősorban absztrakt és minimál elektronikus zenei teljesítményekkel foglalkozó Shitkatapult dupla gyűjtése egyben a kiadó századik kiadványa is – eleve ennek a jeles eseménynek a tiszteletére lett összeállítva. Ha valaki él-hal a Shitkatapult lemezekért, akkor azért fog neki örülni, ha meg nem, akkor meg azért, mert végre átfogó képet kap a kiadó zenei világáról. A nevek nagy része csupán a hardcore elektronika rajongók köreiben lehetnek ismertek, ám pár kivétel mégis akad: T.Raumschmiere, Apparat, Warren Suicide, Fenin, sőt, egy szám erejéig még olyan klasszikus is került a válogatásra, mint az Orb. A 2000 óta működő kiadó elsőrangú kísérleti két órát állított össze, ami méltó bevezetése a jövőre esedékes tízedik szülinapnak is.

Warp20 (Chosen)

Warp
Míg a Shitkatapult tízéves lesz, addig Warp meg éppen húsz. Most. Ez emberben fiatal felnőttnek számít, lemezkiadóban pedig nagy múltú és tekintélyes zeneipari tényezőnek. A Warp a modern elektronika alapjainak letételében és népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, és még a 2000-es évek eleji megtorpanást is túlélte azzal, hogy már a kilencvenes évek végén bővítette a portfólióját az elektronikától némileg távolabb eső előadók felkarolásával. A kiadó munkatársai a születésnapot több exkluzív válogatásalbum megjelentetésével ünneplik meg. A (Chosen) album kedvéért nyitottak egy új web-oldalt, ahol a közönség szavazhatott a kedvenc Warp-számára, az első 10 helyezett került a dupla cédé első korongjára. Hiába járunk az underground legsúlyosabb mélységeiben, itt is a slágerek az iránymutatók: Aphex Twin Windowlickerje vezeti a listát, de itt van a Red Hot Car Squarepushertől, és az LFO az LFO-tól. A második cédén a kiadó egyik alapítója, Steve Beckett kedvenc számai találhatóak, szám szerint 14, s ez a válogatás már kevésbé szól a húzószámokról. Jóval árnyaltabb képet kapunk a Warpról Beckett ízlése alapján. A két lemez azonban együtt az igazi: további kérdés nélkül megtudhatjuk belőle, miért is volt (illetve van és lesz) fontos a Warp. Mert kompromisszummentes, mert úttörő, mert csak.

Turbo Omnidance

Turbo Recordings
Az idei év a szülinapokról szól, merthogy a Turbo duplalemezes kiadványa is ünnepi alkalomból készült el: a kanadai producer-dj, Tiga lemezkiadója idén tízesztendős. Ez a gyűjtés azonban nem lett olyan sokat markoló sajnos, mint a Warpé. Na nem azért, mert rossz számok kerültek rá, hanem inkább azért, mert nem reprezentálja a tíz évet, hanem szinte csupa új(abb) szám került rá. A húzónevek ugyanakkor hiánytalanul itt vannak: a főnök szólóban, illetve Florian Senfterrel közös ZZT-jével, a Chromeo duó, Juri Hulkkonen (Zyntherius), Rainer Werner Bassfinder, a Boys Noize, Brodinski, a Dahlback tesók, na meg a két orosz, Proxy és Popof. A trekklista bár ígéretes, hallgatás közben valahogy mégis elfogy belőlünk az étvágy – talán mert nem eléggé átgondolt a gyűjtemény. Tiga jobban összpontosított második nagylemezére, a Ciao!-ra, mint kiadója kerek évfordulójára.

Milky Disco 2.: Let’s Go Freak Out

Lo Recordings
Az 1995-ös alapítású, mindenféle stílusú elektronikus zenékre specializálódott angol lemezkiadó semmit sem ünnepel, csupán egy 2007-es válogatásának második részét adta ki az idén. A Milky Disco bár diszkózenét kínál, de nem azoknak, akik a hagyományosat szeretik, és azok is infarktust fognak kapni tőle, vagy egyszerűen csak értetlenkednek majd, akiknek az r’n’b, Britney vagy Lady Gaga jelenti a diszkót. Ez a diszkó ugyanis az űrben fogant, kozmikus teremtmény, amire nem a szokásos tánclépéseket járja az ember, hanem mint a kozmonauták, lebeg. Az első cédé a hagyományosabb space discót kínálja a hallgatónak, hosszúra nyújtott, erősen pszichedelikus számokkal. Ha a lemez végére érve az emberben felmerül, milyen egysíkú is ez az űrvilág, a második album majd helyre teszi. A kettes cédére ugyanis a kísérletezés és a formabontás került. De megijedni azért nem kell, űrdiszkó ez is, csak már egy másik galaxisban járunk, nem a miénkben. Asztronautáknak, űroperett rajongóknak kötelező!

Megkívántad valamelyik lemezt? Szeretnél belőle birtokolni egy kézzelfogható példányt?
Innen rendelhetsz: www.neonmusic.hu