James Reynolds brit dizájnművész fotósorozata ránézésre egészen békésnek tűnik, akár egy gyorsétteremben is készülhetett volna, ám ez irányú elképzelésünket azonnal semmivé foszlatja a koncentráltabb megfigyelés: az ételek nagy részét hiába kérnénk, mondjuk a mekiben, az egyenruhás alkalmazott biztosan nem tudna rajtunk segíteni, még akkor sem, ha a nála jóval dörzsöltebb menedzser is beszállna a játékba. Cigit például biztosan nem árulnak egyik gyorsban sem, nem beszélve a nyers hagyma-rágógumi kombóról.
A Last Suppers című fotósorozatával, mint a címe is elárulja, Reynolds morbid vállalkozásba fogott. Halálraítéltek utolsó vacsoráit örökítette meg, szigorúan felülnézetből szemlélve azt, ki mire vágyik a kivégzése előtt, milyen ízzel (vagy ízegyüttessel) a szájában szeretné elhagyni földi porhüvelyét. És ha ebbe jobban belegondol az ember, már cseppet sem tűnik békésnek a sorozat, a gyorsétterem képe se villan elénk, sokkal inkább az üvegfalú kalickáé, aminek falai között a jóllakott elítélt a méreginjekcióktól a halálba szenderül, miközben talán még utoljára böffent egy picit.
James Reynolds és munkái: http://www.jwgreynolds.co.uk
